Sziasztok! :) Amíg nem érkeztem újabb bejegyzéssel a dolgok igazán jól alakultak. De a legjobb, hogy szombaton túl estem a holdponton. :) Vagyis a színház le van tudva. Rettentő nagy örömmel tölt el de komolyan. Ne tudjátok meg, hogy milyen jó túl lenni rajta. Annyira nem égtünk be, bár én elrontottam. Mindegy. Ennyi kellett. Ez is tapasztalat. Jó volt szerepelni nagy színpadon azt kell mondanom. És nem is gondoltam volna, hogy ennyire könnyű lesz majd a teret bebeszélni. Meg nem éreztem idegennek a nagy helyszínt. De ez persze mind pozitív dolog. A suli meg mostanában jól ment. Bár holnap írok témazárót matekból és négyesnek minimum meg kell lennie, ahhoz, hogy évvégén négyes lehessek. Mert most nagyon hármasra állok. Remélem sikerülni fog. A biztonság kedvéért bnőm mellé ülök, aki elég jó matekból. Bár ettől kicsit bűntudatom van, mivel érettségin nem lesz ott senki, hogy lesúgja nekem a helyes válaszokat. Tökre félek tőle. Már előre, pedig csak 10.-es vagyok. Mondjuk el jön az is hamar, mint a felvételi. Jó mondjuk arra biztosan többet fogok készülni, mint erre a dogára.
Tegnap megnéztem Egy nehéz nap éjszakája című filmet. :) Néhány hónapja annyira Beatles fan lettem, hogy az nem igaz. Bogaras lettem (jó szar szó vicc volt, igen, tudom...-.-). :DD Éjjel-nappal az ő dalaikat hallgatom és egyszerűen nem tudom megunni. Nem tudom, hogy lehettek ennyire jók. Annyira sajnálom, hogy nem akkor éltem mikor ők alkottak. :) Biztos, hogy én is őrült rajongó lettem volna.

A másik dolog, pedig az, hogy kint voltam a suli előtt. Haverokkal hülyültünk meg minden. Mikor bnőm megszólalt, hogy az a srác nagyon néz téged. És ki volt az? Igen, az a fiú aki nagyon tetszik nekem. Jó volt hallani tőle, hogy engem néz. Párszor találkozott a tekintetünk. :)) Olyan boldog voltam. Amikor meg elment tiszta depressziós lettem. De aztán visszajött. Addig szerettem volna maradni, ameddig ő, de beláttam, hogy haza kell jönnöm matekozni, így én hamarabb leléptem. Pedig, aahh de maradtam volna. Nekem már az is jó volt, hogy kicsit a közelében lehettem. Tudom ez elég durva. Nagyon belé vagyok esve. Nagy valószínűséggel erről tud is. Gondolom látja rajtam és azért néz. Bár magamban ez már az esélytelen dolgok ládájában van. Kár...
De ma feldobtam magam. Ugyan is vettem egy cipőt. Vans utánzat és piros színű. :)) Máris imádom. Venni akartam egy másikat, is de szerintem holnap meg fogom. :D Az is kicsit vans hasonmás és fekete csíkos. Nagyon tetszik és szerintem nagyon jó. Anyám ki akarja dobni a cipőim nagy részét, azzal az indokkal, hogy szét vannak menve, pedig ez nem is igaz. Jó látszik rajtuk, hogy van amelyik két éves, de ahhoz képest jó állapotban vannak. Van hat pár tornacsukám. És négy másmilyen. Meg még holnap veszek egyet. :DD Tiszta cipő függő is vagyok.
 

Haliho! :) Most tök jó kedvem van, meg hulla fáradt vagyok. Néhány nap alatt, annyi minden történik, amiről jó lenne mesélni. Kezdem azzal, hogy a mostani fő gondom, az kezd megoldódni. Ami azt jelenti, hogy a színházban egészen jól fog menni majd a két előadás. Vagyis nagyon merem remélni, mert irtózatosan sok munka van benne. Azt érzem, hogy igazán jól megy a ritmusunk. Pedig nagyon ellene voltam, hogy nem kellene ezzel mennünk, mert nem tudjuk majd összehozni. Végül pedig mégis csak sikerült. Ma felvettük és nem olyan rég visszanéztem és egészen jó. Élvezhető nagyon. A beszéd is alakulgat, bár véraláfutásosra ütlegeltem a lábam, mivel a combomon ütöm a ritmust. Jól ki lett találva. Remélem minden jól fog, majd menni.
Ma magyarból kaptam két darab ötöst. Egyet, mert szépen vezetem a füzetemet egy másikat, mert volt benne egy fogalmazás, ami tetszett a tanárnőnek. Tökre örültem neki. De ez előtt föciből kaptam órai munkára ötöst. Nálam ez eléggé nagy szó. :) Úgyhogy ez jól sült el. :)) Remélem sínen lesz minden. Persze ha valami kezd jól alakulni, akkor máshol lesz zűrzavar...
Most kicsit apa miatt aggódok. Nem érzi magát túl jól és nagyon féjlalja a gyomrát. Nagyon remélem, hogy semmi komoly baja. Bár nem ártana, ha orvoshoz menne, de szerintem addig amíg nem fog nagyon durván szenvedni, addig nem megy sehova. Abban reménykedek, hogy holnapra már enyhül.
A másik dolog, ami pedig bánt, az egyik barátnőmmel kapcsolatos. Ő az, akivel az utóbbi időben kezdtem nagyon jóba lenni, pedug tavaly nem bírtuk egymást. Főleg, mert azzal a sráccal jött össze, aki nekem tetszett. Eleinte azt mondta, hogy rólam beszélgettek, mert össze akart hozni minket. Hát furcsán sült el a dolog. E miatt valójában már nem is neheztelek rá. Nem érdekel. De megint rákezdett az idegesítő szokásaira. Most két barátnőmmel próbál nagyon jóba lenni. Úgy tűnik, hogy igazán jól megy neki, mivel már nagyon kis öribarik... -.- Szivecskéznek fészen, meg együtt vannak minden szünetben. Én meg kissé le vagyok ejtve. Jó hát rendben, legyen így. Csak nekem olyan felszínesnek tűnik ez a barátság. Egy hét alatt lettek ennyire elválasztlanok. Akárhogy is, ők tudják, és nem fogok beleszólni. Én megyek a süllyesztőbe gondolom.
Egyik barátnőmtől kaptam egy könyvet kölcsönbe. Elmondta, hogy miről szól és az alapján tetszett de kicsit uncsinak gondoltam. De elszerettem volna olvasni. És ma nekikezdtem komolyabban. Nagyon tetszik! Imádom! A címe Virágot Argenonnak. :) Lehet ismeritek is, mivel elég híres alkotás. Addig olvastam, hogy eltelt az idő és olasz házit sem csináltam. Lehet még így éjszaka sort kerítek rá, de lehet csak reggel.
De tök jó, hogy már jó idő van *-*. Élvezem, bár jó lenne ha ennél nem lenne sokkal melegebb.

Ma is végig idegeskedtem, annak ellenére, hogy tegnap itt tartottam magamnak a lelkifröccsöt. Vannak dolgok, amik nem csak rajtam múlnak. Mint például, hogy próbáljunk. Hiába vagyok ott időben, meg maradok ott a suliban, ha ezt csak nagyon kevesen tesszük. Szombaton a színházban fogjuk előadni és ez nem vicc! Ki vagyok bukva, mivel a mi jelenetünkből kivették a kellékeket, pedig voltak bőven. Ön magában ez nem lenne olyan nagy baj, ha nem előtte tudtuk volna meg pár nappal. Most hogy a fenébe rakjunk össze egy teljesen új dolgot? Nem tudom elhinni, hogy egy felnőtt ember, egy színész azt gondolja, hogy gyerekek, akik 16 és 17 évesek összetudnak hozni maguktól valamit. Tanulni jöttünk ide és szükségünk van a segítségre. Ha meg nem akarnak, mert szarnak gondolnak minket vagy nem kedvelnek, akkor adjanak le minket vagy nem tudom. Bár elképzelni sem tudom mi bajuk van velünk, mikor tudok nálunk sokkal rosszabb osztályt is. Felhúz... A színházba egész város előtt éghet a pofánk. Imádkozom, hogy történjen valami csoda és sikerüljön összerakni. Ha nem akkor meg inkább eltöröm a saját csuklóm. A jegyeimen is javítani kellene. Jó egyenlőre nem olyan nagy a vész. Magyarból meg föciből kellene beszereznem egy-egy ötöst. Meg matekból a tz-re gyúrni az is négyes ötös. Lassan itt a vizsga is. Alig lesz időnk próbálni a tanárokkal. Azt mondják, hogy nem sok óránk lesz együtt. Az vicces mivel, angolkreán ma döntöttük el, hogy mit csinálunk. Van szövegkönyv de nincsenek a szerepek kiosztva. Kórusunk mostanában mindig elmaradt és sehogyan sem állunk. Vagyis tudtam a dalokat, de már teljesen elfelejtettem őket, mivel olyan régen volt óránk. Bár az menni fog. Sima énekre a dalok még úgy ahogy most mennek is de minél hamarabb meg kellene csinálni a táncokat. Akkor ott van még a kreatív, amire fogalmam sincs, hogy mi lesz és a beszéd is, ami két oldal szöveg. Még nem kezdtem el tanulni, mert semmi időm nem volt rá. Azt hiszem ez is egy kurva jó vizsga lesz. Majd biztosan megkapjuk, hogy szar osztály vagyunk stb, mivel még összefoglalónk sincs. Jaj és ott van még a mestermunka is. És idén kompetencia felmérés. :) Ennél jobb nem is lehetne a helyzet. Olyan, mintha nem is gyerek lennék, aki gimibe jár. Azt akarom, hogy legyen mindenre egy kis időm, de semmire nincs!

Gyenge próbálkozás. Egyedül a naplómnak szoktam és a blogomnak, szóval kár erőltetnem az optimista bejegyzéseket. Igazság szerint jól esik szidkozódni és elmerülni az önsájnálatban, mikor leírom a gondolataimat. Kimondom: Kurva jó érzés!
Igazság szerint senki nem kérdezi meg, hogy hogy vagyok. Na jó enyhe túlzás. Minden barátom megkérdezi, de valójában kevesen vannak, akiket tényleg érdekel is. Bánt a dolog, persze, hogy bánt, de mit lehet tenni? Egyik barátnőm mesélte, hogy még a barátja is csak meghallgatja, amit mond, aztán a saját dolgait kezdi el mondani. Én is így vagyok vele. Meghallgatnak, de választ gyanánt oda dobott aha-n kívül egyáltalán nem kapok választ. Nyilván nem várhatom el, hiszen mindenkinek meg van a maga problémája, csak olykor az olyan lelkiszemeteszsákok, mint például én, elkezdenek telni és muszáj kiüríteni. Gyönyörű és talán elcsépelt hasonlat, de akkor is így van. Nem is tudom, mit várok. Talán csak ez is egy olyan nap, hogy tele lettem. Sosem várom el az emberektől, hogy segítsenek nekem, mivel ez az ő döntésük. Bár a barát az attól lenne barát, hogy meghallgat és segít, nem? Nem tudom... Most mindenki le van terhelve, most mindenki fáradt és nyűgös. Most senkinek nincsen ideje a másikra csak magára. Bárhogy is nézzük én is a gondolataimat a világhálóra rakom és kicsit reménykedem benne, hogy valaki olvassa és netán együttérez velem, vagy hasonló helyzetben van. Hiszen jó tudni, hogy nem vagyok egyedül.
Egész nap van kivel elhülyéskednem és sokan mondják nekem, hogy szeretnek. De amikor úgy érzem, hogy nyavajognom kell, alig találok valakit. Ma például elgondolkoztam azon, hogy komolyan színész szeretnék-e lenni. Szeretnék. Tényleg. Nagyon. Több éve erre hajtok. De ehhez kellene tehetség is. Eddig azt hittem, hogy van. Úgy tudtam, hogy van bennem valami plusz. De tudjátok, mit érzek most? Azt, hogy mitől lennék más mint a többi 20 diáktársam, aki ugyan csak erre készül. Mivel tudnék én többet felmutatni, mint ők? Semmivel. Semmivel sem vagyok jobb egyiknél sem. Tudom, csak második éve, hogy ebben a gimiben tanulok. És elértem azt, hogy az osztályban jó helyem legyen és ügyesnek gondoljanak. De vannak napok, hetek, talán még hónapok is, mikor semmi sem jön össze. Ilyenkor nagyon szívesen kirohannék a világból azt kiabálva, hogy Én ehhez kevés vagyok! Én ezt így nem bírom!
Aztán pedig rájövök, hogy még több munka kell, még több gyakorlás, még több suliban töltött idő, még több verijték, még több vér (és van, hogy ez szó szerint értendő) és még sokkal, sokkal több könny. Ki mondta, hogy mindig mindenből a legjobbnak kell lenni? Vagy azt, hogy nem lehet néha megbukni? Senki. Csak az én maximalista felfogásomban van úgy, hogyha nem megy valami, akkor ki kell borulni és azt kell mondani, hogy ezt utálom és nem csinálom.
Hülyeség, mivel mindenki tudja, hogy úgy is megcsinálom. Soha nem volt még olyan, hogy nem. Esetleg nem lesz annyira hatalmas jó dolog, de akkor is megcsinálom és nem fogok azon bánkódni, hogy a fenébe is feladtam.
Egy dolog van, amiben ezt teszem és az a kapcsolatok. A szerelem. Ma kint volt a srác a suli előtt. Ott ahol én is voltam. Titkon mindig őt néztem és jó volt látni. Jó kedvem volt csak a tudattól, hogy ott van és esetleg, olykor rám téved a tekintete. Mikor bementem pár cuccomért, az ajtó üvegében mindig megkerestem a tekintetét, hogy hátha néz, de sajnos nem. :// De még ez sem szomorított el annyira. Csak akkor lettem kedvetlen, mikor elköszönt haverjaitól és elment. Vicces, mert még holnap látni fogom. Mégis szar kedvem lett. Talán mert éreztem, hogy lassan tényleg egyáltalán nem fogom látni. Szomorú, de én baltáztam el és most szenvedhetek. Ez van akkor, ha valamit nem viszek véghez.
Éppen ezért és erre gondolva szombatig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a színházban remek előadást csináljunk. Mindent megteszek!

A tegnapi napom végül is jól alakult. Láttam egy csomó ruhát, ami tetszett, de mind hat ezer volt. Tiszta rablás... :S Az egyiket megvettem, a másikért meg tuti vissza fogok menni. Azt a New Yorkerben láttam. Nem annyira szoktam ott vásáolni, de volt ott egy pöttyös ruha, amit nincs szívem ott hagyni. Direkt most ruhákat szerettem volna venni, mert annyi pólóm van meg blúzom. Nem is tudom, mikor szerettem meg enynire a göncöket. Bár még mindig lazán szeretek öltözködni, de néha ehhez is kedvet kapok.
Valamelyik nap az egyik osztálytársam, aki fiú, azt mondta, hogy dobjam el az összes farmerom és sport cipőm, mert sokkal jobban állnak ezek a ruhák. Jól esett nagyon, de nem tudnám magam elképzelni ilyen ruhákba nap, mint nap. Nem az én stílusom. Na de ennyi elég is a ruhákról.
Tegnap este ráálltam a mérlegre és két kilóval többet mutatott, mint legutóbb. Nagyon felbosszantottam magam. Annyira örültem, hogy sikerült fogynom. Most meg tiszta szomorú vagyok miatta. Barátnőm megint jött azzal a dumával, hogy de ne csináljam már ezt, mert így is tiszta vékony vagyok meg minden. De egyszerűen én ezt nem látom. Tudom, hogy nem vagyok kövér még csak duci sem, de azért egy két helyről jobb lenne, ha sikerülne lejebb adni. Most féltenek, de nincs miért. Én ismerem magam és nagyon rossz anorexiás lennék, mert a csokinak vagy a nyalánkságoknak nem tudok hosszú távon ellenállni. :P
Tegnap tök jó volt találkozni bnőimmel. Jól elbeszélgettünk. Beültünk a mekibe. Olyan finom jeges, fehércsokit ittam. :) Ma meg megyek angolozni osztálytársamhoz, mert szegényke nagyon nem érti az anyagot, úgyhogy segítek neki. :)) Meg szeintem beszélgetünk egy jót. Most elég érdekes helyzetben van és szerintem én is mesélni fogok neki a végzős srácról. Már egyszer beszéltünk róla, de most égetőbb a dolog, mivel lassan megy el. Még mindig nem tudom, hogy mit kellene tennem. Tudom, hogy nem ülhetek karba tett kezekkel, mert később nagyon fogom bánni. De annyira nincs önbizalmam és annyira bátortalan vagyok. Most az a tervem, hogy próbálok vele valahogy haverkodni. Közös ismerősökön keresztül vagy valami. Ha jóba leszünk akkor van még esély. Ha nem akkor talán írok neki majd egy levelet vagy ballagási bulin beszélek vele, vagy valami. Fogalmam sincs még. Pedig sürgősen kellene egy jó ötlet. Az lenne a legjobb ha ő emberelné meg magát. Már ha tényleg tetszek neki...
Nem régiben találtam Miley néhány számát és nekem tetszenek. sosem voltam valami nagy fan de ez úgytetszik: