Haliho. :) Úgy döntöttem, hogy máris megnyitom a blogom. Máris van mesélni valóm. Ma volt egy vizsga. A végzősök utolsója. Elég érdekes volt őket látni. A táncon is majdnem pityeregtem és, amikor dalokat énekeltek azon is sokan sírtam. Nagyon ügyesek voltak és annak ellenére, hogy nem annyira ismerem őket, nagyon fog hiányozni az arcuk a folyosón. :) Van köztük egy srác, aki nekem régen nagyon tetszett. Már egyáltalán nem érzek semmit, főleg, hogy barátnőmmel jött össze még tavaly. Akkor kicsit rosszba lettem ezzel a lánnyal, de mára már minden rendben van köztünk. Én kivertem a fejemből a fiút és aztán már nem is zavart. Aztán ők szakítottak. Valójában a barátnőm, most mégis ő az aki vissza szeretné kapni. De neki már van azóta újabb csaja... Elég bonyolult a sztori. Most a fiú a barátnőmnek énekelt egy dalt, ami arról szólt, hogy nem kell már neki. Mondanom sem kell, hogy a barátnőmet ez nagyon rosszul érintette. Kiborult, meg sírt és minden egyéb volt. Nagyon sajnálom őt. Ezt azért nem érdemelte. Tavaly még szerelmes számokat kapott, most meg... Nem érszek semmit már a fiú iránt, de most végleg le is zárult bennem ez a dolog. :) El fog menni és biztos vagyok benne, hogy fogok még majd vele találkozni, de ha felveszik egyetemre, akkor nem olyan sűrűn. Bár nem is igazán érdekel. Inkább az a végzős srác érdekel, aki nekem tetszik. A napokban alig láttam. Nincs sok hátra neki a suliból, de nekem már olyan, mintha ott sem lenne, mert alig látom. Tudom, hogy később bánni, fogom, hogy semmi sem lett közöttünk. Részben az én hibám, de az övé is.
Ma még fellépni is voltunk. Borzalmas volt! Nagyon elszurtunk mindent. Jó idő sincs... Holnap angol doga meg biosz tz. Az olasz házimmal meg sehogy sem állok. Annyi gond összegyűlt, hogy nem igaz. :/ Annyira keserű vagyok mostanában. Jó lenne végre, ha valami változás következne be!
Csak gondoltam adok egy kis ízelítőt abból, hogy mennyi minden történik körülöttem.