Gyenge pr�b�lkoz�s. Egyed�l a napl�mnak szoktam �s a blogomnak, sz�val k�r er�ltetnem az optimista bejegyz�seket. Igazs�g szerint j�l esik szidkoz�dni �s elmer�lni az �ns�jn�latban, mikor le�rom a gondolataimat. Kimondom: Kurva j� �rz�s!
Igazs�g szerint senki nem k�rdezi meg, hogy hogy vagyok. Na j� enyhe t�lz�s. Minden bar�tom megk�rdezi, de val�j�ban kevesen vannak, akiket t�nyleg �rdekel is. B�nt a dolog, persze, hogy b�nt, de mit lehet tenni? Egyik bar�tn�m mes�lte, hogy m�g a bar�tja is csak meghallgatja, amit mond, azt�n a saj�t dolgait kezdi el mondani. �n is �gy vagyok vele. Meghallgatnak, de v�laszt gyan�nt oda dobott aha-n k�v�l egy�ltal�n nem kapok v�laszt. Nyilv�n nem v�rhatom el, hiszen mindenkinek meg van a maga probl�m�ja, csak olykor az olyan lelkiszemeteszs�kok, mint p�ld�ul �n, elkezdenek telni �s musz�j ki�r�teni. Gy�ny�r� �s tal�n elcs�pelt hasonlat, de akkor is �gy van. Nem is tudom, mit v�rok. Tal�n csak ez is egy olyan nap, hogy tele lettem. Sosem v�rom el az emberekt�l, hogy seg�tsenek nekem, mivel ez az � d�nt�s�k. B�r a bar�t az att�l lenne bar�t, hogy meghallgat �s seg�t, nem? Nem tudom... Most mindenki le van terhelve, most mindenki f�radt �s ny�g�s. Most senkinek nincsen ideje a m�sikra csak mag�ra. B�rhogy is n�zz�k �n is a gondolataimat a vil�gh�l�ra rakom �s kicsit rem�nykedem benne, hogy valaki olvassa �s net�n egy�tt�rez velem, vagy hasonl� helyzetben van. Hiszen j� tudni, hogy nem vagyok egyed�l.
Eg�sz nap van kivel elh�ly�skednem �s sokan mondj�k nekem, hogy szeretnek. De amikor �gy �rzem, hogy nyavajognom kell, alig tal�lok valakit. Ma p�ld�ul elgondolkoztam azon, hogy komolyan sz�n�sz szeretn�k-e lenni. Szeretn�k. T�nyleg. Nagyon. T�bb �ve erre hajtok. De ehhez kellene tehets�g is. Eddig azt hittem, hogy van. �gy tudtam, hogy van bennem valami plusz. De tudj�tok, mit �rzek most? Azt, hogy mit�l lenn�k m�s mint a t�bbi 20 di�kt�rsam, aki ugyan csak erre k�sz�l. Mivel tudn�k �n t�bbet felmutatni, mint �k? Semmivel. Semmivel sem vagyok jobb egyikn�l sem. Tudom, csak m�sodik �ve, hogy ebben a gimiben tanulok. �s el�rtem azt, hogy az oszt�lyban j� helyem legyen �s �gyesnek gondoljanak. De vannak napok, hetek, tal�n m�g h�napok is, mikor semmi sem j�n �ssze. Ilyenkor nagyon sz�vesen kirohann�k a vil�gb�l azt kiab�lva, hogy �n ehhez kev�s vagyok! �n ezt �gy nem b�rom!
Azt�n pedig r�j�v�k, hogy m�g t�bb munka kell, m�g t�bb gyakorl�s, m�g t�bb suliban t�lt�tt id�, m�g t�bb verijt�k, m�g t�bb v�r (�s van, hogy ez sz� szerint �rtend�) �s m�g sokkal, sokkal t�bb k�nny. Ki mondta, hogy mindig mindenb�l a legjobbnak kell lenni? Vagy azt, hogy nem lehet n�ha megbukni? Senki. Csak az �n maximalista felfog�somban van �gy, hogyha nem megy valami, akkor ki kell borulni �s azt kell mondani, hogy ezt ut�lom �s nem csin�lom.
H�lyes�g, mivel mindenki tudja, hogy �gy is megcsin�lom. Soha nem volt m�g olyan, hogy nem. Esetleg nem lesz annyira hatalmas j� dolog, de akkor is megcsin�lom �s nem fogok azon b�nk�dni, hogy a fen�be is feladtam.
Egy dolog van, amiben ezt teszem �s az a kapcsolatok. A szerelem. Ma kint volt a sr�c a suli el�tt. Ott ahol �n is voltam. Titkon mindig �t n�ztem �s j� volt l�tni. J� kedvem volt csak a tudatt�l, hogy ott van �s esetleg, olykor r�m t�ved a tekintete. Mikor bementem p�r cuccom�rt, az ajt� �veg�ben mindig megkerestem a tekintet�t, hogy h�tha n�z, de sajnos nem. :// De m�g ez sem szomor�tott el annyira. Csak akkor lettem kedvetlen, mikor elk�sz�nt haverjait�l �s elment. Vicces, mert m�g holnap l�tni fogom. M�gis szar kedvem lett. Tal�n mert �reztem, hogy lassan t�nyleg egy�ltal�n nem fogom l�tni. Szomor�, de �n balt�ztam el �s most szenvedhetek. Ez van akkor, ha valamit nem viszek v�ghez.
�ppen ez�rt �s erre gondolva szombatig minden t�lem telhet�t megteszek, hogy a sz�nh�zban remek el�ad�st csin�ljunk. Mindent megteszek!